Nyaralás

Reggel nagyon izgatottan keltem fel! Oli úr már fenn volt:

-Jó reggelt! Nemsokára induluk! Hogy érzed magad?

-Hát... Izgatottan - és akkor eszembe jutott, hogy repülővel megyünk!!! - Vagy várj! Nee! Repülővel megyünk! Most esett le!!!

-Mi a bajod vele?

-Én csak 3 dologtól félek: pókok, sötétség, és nem szeretek magasba lenni mert tériszonyos vagyok!

-Ugyanmár! Nyugi, ott leszek melletted! - ez nagyon édes volt. - Na, gyere menjünk ki a fiúkhoz, mert már nem nagyon fogunk velük találkozni. Ya Ou elment a csajokért!

-Jönnek a csajok?

-Persze!  -  Ezaz! Beszélni akartam Zsuzsival végre! Ahogy beértünk megpillantottam Szikit aki gitározott, és Bencét aki énekelt mellé:

-Tényleg!! - villant be! - Oli, neked nem kell a gitárod? Be kéne rakni!

-Már beraktam, az volt az első! - nevetett.

-Hánykor indulunk? - kérdeztem a fiúktól, mert ők mindenről tudnak, de a többiekkel nem osztják meg a gondolataikat!

-Hát úgy lesz, hogy a gép 10-kor indul, mindnyájunknak szerencsére! Most 7óra! Hamarosan hazaérnek a csajok, előkészülünk béglegesen mindent leellenőrzünk, és aztán fél 9 fele, kimegyünk, hogy ha tolódás lenne, vagy valami biztos elérjük a gépet! Aztán fél 10-kor már szétválunk, és mindenki megy a saját gépére! 

-Értem!

-És ti értek oda leghamarabb! - mondta Sziki - Tök gyorsan ott lesztek mert csak 3-4 óra mig odaértek!

-Na, van valami jó Németországban! 

-Aztán Bencéék fognak, mert nekik, úgy 10 óra körül van az út! Aztán mi, nekünk nem tudom pontosan mennyi lesz, és Ya Ou meg a világ másik oldalára repül ezért gondolom beletelik 1 napba!  - a következő pillanatban Zsuzsi szaladt be visongva és a nyakamba ugrott:

-Megyünk Athénba! - ujjongott.

-Mi meg Regensburgba!

-Jó lesz az ne aggódj! - mi, csajok bevonultunk a fürdőszobába kisminkelni magunkat. Én lettem a legszebb mert Zsuzsi sminkes akar lenni! Közben pletykáltunk természetesen! Elmeséltem hogy mit kaptam Olitól, aztán meg is mutattam.

-De édes! Én Szikitől csak rózsát kaptam még! - kezdte Fruzsi.

-Én meg semmit, de nem is szereteném! Én igy szeretem! - mondta Zsuzsi. Mikor visszaértünk már indultunk is sajnos! Alig fértünk be a bőröndökkel, együtt de szerencsére nem mentünk annyira messze ezért összepréseltük magunkat!  A fiúk elmentek elintézni amit el kellett, mert mi ahoz nem értettünk, ezért, mi megint dumálgattunk. Muszály volt elmondanom hogy apa tegnap mit mondott nekem.

-Ú, de amúgy összeillenétek!  - kacsintgatott Fruzsi!

-Dehogy! Ők Melodival illenek össze! Olyan szép az a mexikói lány! 

-De ti édesebbek vagytok!

-Nekem van pasim! Méghozzá Olivér, akinél jobbat nem lehet kivánni!

-Nem mondtam hogy házasodjatok össze, csak ha megunod Olit, nyugodtan mehetnél hozzá!

-Te jó ég! Azt hiszed hogyha szakitok Olivérrel, a barátaival fogok egyből összejönni?!

-Hát ki tudja! - mosolygott a képembe. Most nagyot csalódtam benne!

-Hé csajok! - szedett szét minket Zsuzsi! - Nektek ki a 2. kedvencetek?

-Nekem Ya Ou... - vigyorgott még mindig Fruzsi.

-Nekem Oli... - mondta Zsuzsi.

-Én nem tudom... Talán... Bence! 

-Mi van velem? - jött oda hozzánk.

-Semmi! . mondtuk kórusban. 

-Ideje búcsúzkodni, mindjárt indulunk! - jelentette be a főszervező, Benny Úr. Először Ya Ou-hoz mentem.

-Nyerd el a tetszését az apósodnak! Hátha hamarabb hazaengedi Melodit! - mondtam majd megöleltem. Aztán Szikihez mentem.

-Majd jelentkezzetek, és mondd el, hogy milyenek voltak a piramisok! 

-Ne hidd hogy ki fogok mozdulni!

-Hát Fruzsi mellett... - majd nevetve megöleltük egymást.

-Benny Kapitány! Jó legyél! Vigyázz az LB-mre! Megértetted?

-Ez természetes! 

-Magadra is vigyázz! 

-Ti meg magatokra! - és miután nagy ölelést csináltunk igy 8-an elindult mindenki 4 felé. Majdnem sirtam, de szerencsére csak a gépen ért el a sirógörcs. És természetesen az ablak mellett ültem. 

-Szandi! Nyugi! Mi a baj?

-Olyan rossz látni, hogy szétszakadunk!

-De egy hét múlva itt találkozunk! - törölgette az arcom.

-Igazad van! - és kifújtam az orrom.

-Na gyere ide, te őrült! - és magához húzott. - Ne cseréljünk helyet?

-Jó lenne! - és cseréltünk. Aztán, szép lassan minden hely betelt, mellém egy izgatott, szőke, rövidhajú lány ült. Mikor észrevette hogy nézem, köszönt:

-Szia! Ági vagyok!

-Szandi! - mellém nézett.

-Aaa, az ott Olivér?

-Igen!

-Nem kérsz tőle autogrammot?

-A pasim! - mosolyogtam. Erre Oli is felfigyelt, és ő is bekapcsolódott:

-Én vagyok az! 

-WoW! Te AZ a Szandi vagy? - ámult. - Kaphatok tőletek autogrammot?

-Tőlünk?  - kérdeztem vissza.

-Aha! - Oli a papirra firkantott valamit, én meg szép gyöngybetűkkel irtam le. - Köszönöm! Hova mentek? 

-Regensburgba...

-Én is, de jó!!! - Oli, úgy gondolta, hogy nem figyel ránk, és hátradőlt az ülésen majd két perc alatt úgy szuszogott, mintha az igazak álmát aludná. Mi Ágnessel beszélgettünk, meg minden, és akkor..... Elindult a gép! 

-Te jó isten! Ez elindult!  - kapaszkodtam az ülésembe.

-Persze, mivel el kell induljon....

-De én nem akarok felszállni! Félek! - az utolsó szó után Olivér felkelt, és átölelt.

-Nyugi! Csak szépen lassan felszáll a gép! Nem lesz gond! - egyre gyorsult, és éreztem ahogy egyre feljebb és feljebb megyünk, becsuktam a szemem , és kapaszkodtam Oli kezébe, aztán amikor végre nem éreztem semmit, kinyitottam a szemem:

-Meghaltunk? 

-Nem, csak majdnem szétszoritottad az erem! - mondta Oli.

-Úú, bocs - de nem érdekelte, visszafeküdt tovább aludni. Én meg elmeséltem Áginak, hogy hova megyünk, miért és hogyan. Tökre elviselhető csajszi, birom! És akkor, amikor már éppen röhögtünk volna, elindultunk lefelé. Az rosszabb volt mint felfelé. De túléltem. Felkeltettem Olivért, számot cseréltünk Ágival, és megkerestük a poggyászainkat. Mikor megvolt gyalog indultunk. Sportos csaj vagyok, birom a kiképzést, de amikor már 2 órája sétáltunk, az durva volt. Tök szép volt a város! Nekem nagyon tetszett, először még gyönyörködtem, a természetben, majd már leszakadt a lábam és nem birtam tovább.

-Hol vagyunk, Olivér?

-Nem tudom! 

-Mi van?

-Nekem azt kell mutatnom hogy erős, céltudatos ember vagyok, de már fél órája nem tudom, hol vagyunk!

-És ezt ilyen nyugodtan mondod? Kérdezd meg azt a nénit! - mutattam a kutyáját sétáltató nénire.

-Ok! Gyere! Guten tag! - köszönt a néninek! És olyan gyorsan beszéltek hogy csak ennyit értettem. ÁÁ, ihbinliebe, nájn, áá ihveisz sőn! Meg ilyesmik! Nagyon durva volt, hogy én csak ott álltam köztük és néztem, aztán nagy nehezen Oli rámnézett:

-Közel vagyunk, csak még egyenesen 50 méter, aztán jobbra, és ott lesz majd! Danke schön! - mondta a néninek aki intett, és mentünk tovább! Nagy nehezen amikor odaértünk végre, kiszaladtak elénk két emberke, és ők vitték a cuccainkat! Legalább a tehertől megszabadultunk. Mi összenéztünk, és hát követtük őket. ÉS...................................................onnantól kezdve Oli odament a recepciós hoz, dumáltak, dumáltak és dumáltak.. Én meg mintha egy kivülálló lennék. Én csak magyarul, angolul, olaszul, románul, és spanyolul tudok! Erre meg ők németül dumálnak! Ha legalább angolul! Mindig is szerettem volna németül is tudni, de valahogy sosem sikerült! Mikor végre megértették egymást azzal az úrral, odajött hozzám Olivér:

-Tehát, még az előző emberkék nem költöztek ki a lakásból, még fél óra kell, addig várakozzunk itt.... Azt mondta.

-Hát ez szuper!

-Mondtam hogy hozzunk unaloműző dolgokat! - mosolygott.

-Ja...

-Mi lenne ha pénzt keresnénk? 

-Hogy?

-Hoztunk gitárt, én tudok énekelni, te is! 

-Neee! Minta csövesek? 

-Pontosan!

-De én lámpalázas vagyok, és az nem szabálytalan?

-Ne legyél ennyire gátlásos! Csak mulatunk egyet! Próbáljuk ki! 

-De csak 5 perc! - nem nagyon nem örülök ennek, de hát istenem, Olivérrel vagyok itt, Németországban, ketten! Nem akarok vele összeveszni! Tényleg féltem! De hát istenem! Le kell győzzem egyszer ezt is! A szálloda elé mentünk, Oli hozta a gitárját, leraktuk a gitártokot, és nem tudtuk mit énekeljünk:

-Na mi legyen az? - kérdezte.

-Hát én nem tudom! - mondtam.

-Impossible? 

-De azt csak te énekeled!

-Jó, de a refrénnél együtt!

-Az még belefér!  - sokan járkáltak az utcán, szerelmesek meg minden. 

-I remember...... - kezdte Olivér, és meghökkentem, mert az utcán a pengetésre, mindenki felfigyelt, és odajött hozzánk! Ettől már úgy éreztem magam, hogy mindjárt elájulok, mert ott álltak a szerelmesek, és ölelték egymást, meg minden, és akkor kellett hogy én is bekapcsolódjak. Nagy levegőt vettem, és elkezdtem: - Aaand now.... - először bátortalanul, de akkor megláttam egy kislányt, aki kerek szemmel nézett rám, és erőre kaptam. Olyan energia és szeretet áradt belőle, hogy feltöltött! Olivérrel végigénekeltük, és akkor rájöttem, hogy nincs mitől félnem! Hiszen ha nem adok rá okot, nem utálnak!  Mikor vége volt, megtapsoltak minket, és dobálták a pénzt a gitártokba, nem sokat, de akkor is valami. 

-Most mit énekeljünk? - nézett rám Olivér. De mivel nem válaszoltam a fülembe súgta. - Elénekeled a read all about it-ot? 

-Ragaszkodsz hozzá?

-Nagyon örülnék!

-Egyedül? Végig? - bólintott.

-Olyan szépen énekeltél Bencével! Én majd kisérlek!

-Jó! - már mentek volna el az emberek, de mégis visszajöttek mert meghallották - You've got the words to change.... - hát nem mondok semmit, néztem Olivért ahogy gitározik, ahogy pengeti, és közben mosolyog. Azt mondták a fiúk, ha ránézek szebben énekelek. Hát tessék. Ő a levegőben az oxigén; ő a a testen a bőr, ő a lovagon, a páncél, ő az életem értelme! - I wanna sing, I wanna shout.... - énekeltem az utolsó sorokat. Tény hogy zongorával jobb lett volna, de nem érdekel, mert mi együtt énekeltünk. Erre még nagyobb tapsot kaptunk és még pénzt! :D Összejött kemény 15 euró! Szuperek vagyunk! Ekkor elbúcsúztunk, mármint Oli elbúcsúzott, az én nevemben is és visszamentünk, a recepciós immáron odaadta a kulcsokat és a cuccainkat az a két férfi hozta fel. A23... Ez volt a szám.... Tökre labirintusszerű volt a hotel. Nagyon nagy, és sok szobával. Bementünk és a pasik eldumáltak, én meg felfedeztem a szobát. Nem volt nagy. Egy előtér, egy szoba, és egy fürdőszoba volt! Mindez szuperül felszerelve! Kiskuka, hajszáritó, két nagy szekrény, éjjeliszekrény, tükrösszekrény, két törölköző, két kistörölköző, zuhanyzó, minden szobába kiskuka, egy fotel amit ki lehetett nyitni és ágynak lehetett használni, terasz, 3 szék! Tök otthonos volt! 

-Szandi!

-Igen! - keresett Oli engem. 

-Hol vagy?

-A fürdőszobába! - és bejött. 

-Gyere! - leültünk az ágyra. - Ezen a lapon ir mindent, éééés, magyarul is irja!

-Hú de jó! Tudod, hogy utálom, amikor nem tudom hogy miről beszéltek! 

-El tudom képzelni!  - mosolygott rám. 

-Végre itt nyugalom lesz! - jegyeztem meg, de nem akartam, hogy Olivér is meghallja, csak magamnak akartam mondani, de véletlen kicsúszott. Oli furán nézett rám, én meg oldottam a feszültséget: - Pakoljunk ki! - megfogtam a bőröndöm, kicipzároztam és a ruháimat szépen berakosgattam a hatalmas szekrénybe....

-Nem akartalak felidegesiteni! - mondtam neki, mert éreztem, hogy nem kellett volna hangosan kimondanom! 

-Nem jó hogy elmondtad, mert egy kapcsolatban az őszinteség a legfontosabb!

-Ne legyél már ilyen! - öleltem át.

-Pakoljunk ki! - állt fel és  pakolni kezdett. Tudtam, hogy ezzel megbántottam! Pedig olyan jó napnak indult, úgy éreztem hogy ellök magától... Nagyon sajnálom! Ó az én nagy pofám! Mindegy. Felálltam és én is pakoltam. Én olyan lány vagyok, hogy ha érzem, hogy az én hibámból veztünk össze, akkor bűntudatom lesz addig, amig nem békülök ki azzal akivel összevesztem! De próbáltam ezt leplezni, hátha ő majd bocsánatot kér tőlem! Mikor befejeztem, kiraktam a laptopom, meg a fogkefét, fogkrémet, stb.

-Figyelj... - szóltam Olihoz, aki látszólag nem akart bocsánatot kérni.

-Ne monddj semmit! Én sajnálom! - mosolygott rám. Nahát tudja mitől döglik a légy!

-De miért akadtál ki?

-Mert, .... ezt úgy mondtad mintha paparazzik fotóznának minket egy Magyarországon! De mindegy! 

-Hát bocs, de még jó hogy nem tudják hol laktok! 

-Nem akarok veszekedni!

-Én se! - de magamban azt gondoltam: "Mégis azt csinálod!", csak nem akartam kimondani, hogy ne vesszünk össze, jobban! 1 óra fele értünk oda, 2ig pakoltunk ki, és én úgy gondoltam, hogy ha már nincs mit csináljak lezuhanyzok, hogy ne legyek ennyire büdös! Éppen forró vizet eresztettem magamra - ugyanis én imádok forró vizben tusolni! - amikor Olivér bejön, és mintha mi sem lenne, a tükörben lövi be a séróját. Még jó, hogy be volt húzva a függönyöm. Magam elé raktam a függönyt, vagy mi az, és csak a fejem látszott:

-Te mit csinálsz itt?

-Belövöm a hajam és gondolkoztam..... Tudod, nem akartam azt mondani, mi lenne ha túltennénk az egészen magunkat! Én is elfelejtem, te is elfelejted! Sokszor ki tudsz hozni a sodromból, de rájöttem, hogy te is az életem része lettél! És tudod, ha veszekszünk az nagyon rosszul esik! Nagyon sajnálom! - nézett mélyen a szemembe.

-Ez kedves és romantikus, de nem gondolod, hogy nem akkor kéne szerelmet vallani, amikor én zuhanyzom?

-Miért is?

-Mert zuhanyzom!

-Ugyanmár! Már láttalak meztelenül! 

-Jó, de akkor öltöztem!

-És? 

-Ajj mindegy, menj ki! 

-Dehogy megyek! - közeledett felém.

-Ne gyere közelebb!

-Mert? - mosolygott. És amikor ott volt előttem, lespricceltem.

-Mondtam hogy ne gyere! - röhögtem!

-Ne már! Most olyan mintha becsináltam volna! - de én csak röhögtem, ő meg kiment megszáritani a gatyáját! Mikor készen lettem, átöltöztem, natúr smink - alapozó, szájfény, szempillaspirál! 

-Mit csináljunk? - kérdeztem.

-Ma semmit, csak pihenjünk egyet! - dőlt be az ágyba.

-Ok, pihenjünk! Jó meleg volt, ezért kinyitottam az ablakot. Leültem a laptop elé, és szétnéztem. Még semelyikőjük se ért oda! Hát, mi mázlisták vagyunk! Megnéztem a YouTube-on a mi videónkat. 100 043 megtekintés.... 2 896 embernek tetszik... 67 embernek nem tetszik....

-Azta! - szakadt ki belőlem.

-Mit nézel? - jött mellém Olivér - Nahát az nem kevés! 

-Hát nem! 

-Igazad van, megnézek valamit! - és visszafeküdt, elővette a telóját, és pötyögni kezdett. Felnéztem Ask.fmre de nem akartam válaszolni semmire mert:

~289 új értesités

~5 213 új kérdés

~3 új válasz

Ha én ennyire hires vagyok, mi lehet a fiúkkal?? Felmentem a Facebookra de az is nyomasztott:

~99+ új ismerősjelölés

~3 120 új üzenet

~8 967 új értesités

Megnéztem az üzeneteket, mármint átfutottam, és egyen megakadt a szemem:

'Szia! Nem biztos, hogy elolvasod, de ha mégis nagyon örülnék! Olivér volt a kedvencem, de hát én csak 16 vagyok, és nagy a korkülönbség, meg hát már fogalt.... Először irigykedtem rád, de megláttam Ask.fmen az egyik válaszod, és rájöttem, hogy igazad van! Akkor szeretünk a legjobban valakit, ha el tudjuk engedni! Mára a példaképemmé váltál! Köszönöm, hogy megtanitottál erre!'

Ez nagyon meghatott. Ezért irtam neki vissza! - Szia! Köszönöm a kedves szavaidat, sokat jelent nekem! - . Lehajtottam a laptopom, és lefeküdtem Oli mellé, bedugtam a fülhallgatót, és benyomtam, Elyar Fox - Do itt all over again c. számát! Dúdolgattam mert nagyon tetszett, és akkor Olivér odafordult hozzám, kivette a fülemből a fülhallgatót, és ő is meghallgatta....

-Megpróbáljuk, előadni? - kérdezte.

-A szövegét se tudom! 

-Naa! Van gitár! Tényleg te tudsz gitározni?

-Nem sajnos.

-Gyere megtanitalak!

-Nem kell!

-Az előbb nem azt mondtad, hogy nem, hanem hogy nem, sajnos! Nem mindegy! Na gyere! - nyaggatott.

-De csak egy kicsit! - felültünk, egymás mellé, kezembe adta a gitárt, megmutatta hogy kell fogni, és tanitani kezdett. Amikor rosszul pengettem, hátulról, megfogta a kezem és úgy mutatta újra. Én meg ezeknél a részeknél, mindig úgy elpirultam, hogy remélem nem látott meg. Mikor besötétedett, már fel akartam függeszteni.

-Ennyi elég lesz mára!  - adtam a kezébe a gitárt.

-Gyere, menjünk le a városba!

-De hát azt mondtad, hogy.....

-Mondtam, de mostmár mást mondok! - átöltözött, rendberakta a haját megfogta a kezem, és elindultunk..... Volna, ha nem ragad bele akulcs a zárba...

-Mi van már? - kérdeztem, mert Oli Úr, már 3 perce ki akarta húzni.

-Nem jön ki! - erőlködött.

-Add, majd én! - odaengedett. Elforditottam, és ki lehetett húzni.-Nem kellett volna, eltekerni?

-Ja! Mostmár értem! - vakarta a fejét! 

-Na rakd el! - adtam neki a kulcsot, és beledobta a zsebébe. És elindultunk! Nekem nagyon tetszik Regensburg, mármint nincs olyan hideg, és este amikor ki van világitva olyan romantikus, ahogy a város belseje felé haladtunk, egyre több butik volt, igy az utcán. Ilyen hűtőmágnesek, meg ilyen ajándéktárgyak! Nem nagyon tetszett semmi, mármint olyan szegényesnek tűnt a felhozatal:

-Tetszik valami? - húzott magához, és súgta a fülembe Olivér.

-Hát, nem tudom nekem nem nagyon! - mondtam.

-Nekem se! Jéé, menjünk be oda! - húzott magával egy ilyen gitárboltba.

-De neked már van gitárod!

-Nem baj, nézelődni szabad.... - és letámadott minden gitárt, lefogta a húrjait, mintha ilyen igazi szakértő lenne. - Gyönyörűek! - ámuldozott. - Neked nem tetszenek?

-Hát, de! - mondtam, és körbenéztem, és megakadt a szemem egyen.  Igy nézett ki:

Gyönyörű volt! 

-Mit nézel? - kérdezte Oli, kizökkentve az ámuldozásból!

-Semmit! - bámultam a talajt, erre Olivér mosolyogni kezdett.

-Na jól van, későre jár, menjünk! - ölelt át és kimentünk. Nekem a fejem, csak azon a gyönyörűséges kék szinen pörgött.... És hát WÁÁÁ!!! El voltam ájulva!!! :D Örülök, hogy eljöttünk ide Olival, mert majd lehet, hogy veszek magamnak egy ilyen szuper gitárt!! :)  Hazamentünk és bezuhantunk az ágyba... Oli aztán elment fürdeni, én meg addig telefonoztam, az ágyban - természetesen Olivér telefonján :) - és mikor visszajött ezt mondta:

-Mit csinálsz?

-Á, unatkozok.... 

-Akkor arra gondoltam, hogy... - feküdt le mellém, kivette a telefont a kezemből, valamit csinált... - Csinálhatnánk képeket! - mosolygott rám, majd amikor látta az arckifejezésem magához húzott, és a telefont a magasba tartva lefényképezett minket:

-Hé, ezt töröld ki, összeszedem magam, és aztán fényképezz le!

-Nem kell összeszedned magad! Igy is jól nézel ki! 

-Nagyon kedves vagy! De én Patocska Olivér barátnője vagyok, és muszáj összeszednem magam, hogy a képeken amiket tuti kiraksz a netre, jól nézzek ki! Legalább annyira amennyire te nézel ki! Úgyhogy megyek, te meg addig kitörlöd! - és beszaladtam a fürdőszobába, addig fésültem a hajam, amig nem kezdett magától lebegni, a bal oldalra fésültem az egészet, és visszamentem. Akkor fél óráig pózoltunk Olival! Nagyon jó volt! :D Folyton röhögtünk a végére sirtam a röhögéstől! Aztán Ask.fmen képekkel válaszoltunk a kérdésekre! Nagyon vicces volt... Valaki megkérdezte tőle: van szerelmed, ha nem, lehetek az?:* - valami Rigó Vanda irta.... De mindegy nem törődtem vele, mert az arcomra nyomott egy puszit, amit lefényképezett, és odairta mellé: ő a mindenem... Lekéstél...- szerintem ez a lekéstél, kicsit durva volt! Megsajnáltam a lányt! :( Rögtön erre a képre érkezett 502 like aztán úgy döntöttünk, inkább lefekszünk mert hosszú nap volt!!

Hat nap és szülinapom! Akkor megyünk el innen! Kár, pedig olyan jó lenne, ha még maradnánk - mondom ezt én, aki még csak egy napja van itt -. Ma kivételesen 10kor keltem fel, és Oli nem volt mellettem, mire én  rögtön kétségbe estem:

-OLI! - üvöltöttem. Erre ő bejött hozzám felöltözve, és éppen mosta a fogát:

-Mfifffan?  - kérdezte furán.

-Ja, bocsi..  - egy kicsit gáz volt, de hát istenem. Oli a plafonra nézett olyan "tejóégezekalányok" nézéssel, és visszament a fürdőszobába. Én is felöltöztem, és utánamentem. - Mi lesz mára a terv?

-Hát... LEtt volna mára terv?  - viccnek szánta, de ahogy meglátta az arckifejezésem, lehervadt az arcáról a mosoly.  - Nézd meg a térképen, hogy hova szeretnél elmenni!

.-Kösz... - motyogtam. Úgy terveztem hogy meglep valamivel, de hát istenem. Néztem az utakat, épületeket és megakadt valamin a szemem..... EGY SZUPER JÓ HELYEN! Volt róla kép is! És leírás is!!! Olyan volt mint itt nálunk az Árkád! Nem tudtam kimondani a nevét, mert úgy volt leírva németül, hogy nem tudtam felolvasni. EZÉRT elneveztem Német Árkádnak!!! Olyan kreatív vagyok!

-OLI! - szaladtam be megint hozzá. - IDE AKAROK ELMENNI! - kívácsian megnézte, hogy hova, és ahogy meglátta NémetÁrkádot, elég csúnyán nézett:

-NEm bánom..... - adta meg magát....

-Egy kicsit több lelkesedéssel! - erre erőltetett egy kis mosolyt. 10 perc múlva már elindultunk, de addig csak 100-szor kérdeztem meg tőle, hogy Indulunk már?; Ugye, már indulunk?;NEm fogunk odaérni!!!, és ezekhez hasonlók! Gyalog mentünk, mert mi fitt emberek vagyunk! Annyira szeretem amikor megyünk kézenfogva, és jönnek velünk szembe a csúnyácskább német lányok, és úgy néznek rám, mint egy hiénára... Erre én csak belemosolygok a képükbe! Olyan jó, hogy ennyien irigykednek. ÉS nem ismerik Olit! Szuper hogy nem minden második ember jön oda hozzánk fényképét vagy autogrammért! Imádom Regensburgot!!! <3!!!! Bementünk a nagy épületbe én meg elvesztem! Itt fények ott fények, és én csak tátott szájjal álltam és néztem! Szebb volt mint ami nálunk van!

-Na, hol kezdjük? - kérdezte Oli.

-Gondolom, menyasszonyi ruhát, nem akarunk venni... - mentünk el egy menyasszonyi ruhás bolt mellett.

-Még nem... - jegyezte meg. Ez egy kicsit dühített, és kicsit örültem neki. Örültem, hogy még nem akar elvenni, mert 19 leszek!!!!! És sajáltam, mert szeretnék majd pici Olivéreket is!!! Meg Olivérákat!!! :D OLIVÉRA!!! Ez de szép név! HA lányom lesz így hívom! :) 

-Na, viszont ide bemegyünk! . húztam utánam a cipősboltba. Rögtön a magassarkúakhoz mentem, mert én az olyan cipőket szeretem, amik nem annyira magasak viszont egész talpasak valami ilyesmik:

Az ilyenek az életeim! Csak az a baj, hogy alapból 180 vagyok, és csak nagyon magasak vannak, amikbe 185 vagyok! De mindegy, mostanában nem izgat, mert Oli 189!!! :D Amíg a pasim magasabb nálam, nem baj, ha magas vagyok! Vagy ötöt felpróbáltam egymás után, de sajnos, nem volt egy se a méretemben.... Amibe meg volt, nem tetszett annyira... Nem könnyű óriásnak lenni! Végül a 6ik jobb volt! Sőt, az volt a legelfogadhatóbb. Oli minden cipőmre csak bólogatott...

-Szerintem ez lesz az igazi! - és csak ennyit tudott mondani! Nem vettem meg, mert van elég cipőm nem akarom hazacipelni még ezt is! Pedig lehet, hogy egyedi volt, és gyönyörű... DE akkor sem!!! Fájó szívvel hagytam ott azt a tökéletes cipőt! 

-Nem megyünk el egy kávézóba? - kérdezte.

-Fáradsz?

-Hát, már mehetnénk haza....

-Na, gyere menjünk... - kedves hogy eljött velem, és ezért az volt a legkevesebb hogy akkor megállok ha fárad! Egy kedves pincérnő jött, és felvette a rendelést. Természetesen megint nem értettem semmit, amiről beszéltek... Olyan rossz! :( Ahogy néztem körbe, megpillantottam Ágit, aki vadul integetett nekem!

-Mindjárt jövök! - mondtam Olinak, amikor elment a csajszi.

-De hova mész?

-Ott van Ági! 

-Ja jó! Itt leszek! - és otthagytam.

-Szia! - öleltem meg.

-Szia! Mi újság?

-Eljöttünk vásárolni!

-Látom, hogy élvezi!!! 

-Hát igen, egy kicsit ki van...  - nevettem. Erre összeráncolta szemöldökét, és nem is engem figyelt, hanem elbambult, amikor én ezt meguntam, szóltam: - Hahó, itt vagy?

-Mi? - nézett a szemembe.

-Miért nem figyelsz?

-Nézd már! - és hátrafordultam. És megértettem hogy mit nézett annyira.... Megérkezett a cuki, pincérnő, és hozta neki a kávét, nevetgéltek, a lány a haját birizgálta, Oli meg feltűnően jól érezte magát, mondjuk nem volt csúnya lány, de van barátnője! Méghozzá az én vagyok! Vigyort erőltettem az arcomra:

-Bocs... - szóltam Áginak, és mosolyogva otthagytam. - Megjöttem! - szakítottam félbe a csajszit. És leültem Oli mellé. Erre az arcára fagyott a mosoly a lánynak, és rám mutatva kérdezett valamit, erre Oli rám nézett, és mondta, mondta..... Aztán mikor befejezte, a lány nevetve elment. Én Olihoz bújtam. Csak azért is hogy lássa a nő, hogy ő az ENYÉM!

-Mi van Ágival?

-Elvan.... Ha akarod mehetünk haza... - erre majdnem kiköpte a kávét... 

-Hogy mi van?

-Jól hallottad!

-De még nem is nézted végig!

-Te fontosabb vagy nekem! - néztem mélyen a szemébe. És erre megcsókolt, és pont akkor amikor jött a német kiscsaj! Lehet hogy ez most hülyén hangzik, de örültem, hogy ott volt a lány, és ha előtte megcsókolt Olivér az azt jelenti, hogy engem jobban szeret mint őt! Háhá!!! :P És tényleg hazamentem volna, ha ő unatkozik vagy nem érdekli, jó lehet hogy később öngyilkosleszek hogy ennyi szuper dolgot kihagytam, de most ő a legfontosabb! A lány puffogva odajött hozzánk, elvitte az üres poharat, és kihozta a számlát. Oli fizetett, és köszönés nélkül otthagyott minket a német! 

-Gyere nézzünk még be valahova! - ölelt át.

-Biztos?

-Aha.... - én intettem Áginak, hogy minden oké, meg hogy majd koccanunk. Fhú de boldog voltam! Bementünk egy német H&M-be, és kiderült, hogy sokkal több jó cucc volt! Azt csináltam, hogy ami szimpi a kezembe vettem - mármint a ruhát - és beszaladtam a próbafülkébe, amikor kijöttem Olivér arckifejezéséből alapítottam meg hogy milyen a ruha. Egy csomó szuper ruha volt! Legalább 13 ruhával szaladtam be! A kedvenceim a kötött hosszú, pólók, hogy ne legyen ki a derekam! Alapból 5-öt én lőttem ki, a többit meg Oli döntötte... A döntős egy szürke, fehér színű volt, és egy lila. Végül a szürke és fehér nyert mert azt több dologgal felvehetem. Elszaladtunk a pénztárhoz, és amikor fizettem volna, Oli megelőzött és helyettem kifizette... Pedig utálom, ha valaki helyettem fizet!!! Utálom, mert az olyan, mintha én nem tudnám rendesen eltartani magam! De Olivér esetében ez most más helyzet volt, amikor kimentünk szóvá tettem:

-Az oké, hogy a pasim vagy, de tudod ez volt az utolsó, hogy te fizetsz helyettem! 

-Értettem Barátnő Úr!

-Már mondtam, hogy fejezd be! - mosolyogtam. Elmentünk egy bizsus bolt előtt, én rögtön kiszúrtam, egy nyakláncot ami kövekből volt, kirakva, szív formájú volt, és bele volt írva, egy német szó. Nem értettem, ezért inkább tovább mentünk! Nagyon elvoltunk, bementünk a mosdóba, és Oli megint fényképezkedni akart! Szintén hülye arcokat vágtunk, meg ilyenek! Jó hangulatban telt! :D És nem is volt annyira nagy gond hogy nem vettünk semmit! Egymás kezét fogva, mentünk ki, egymásra néztünk és röhögni kezdtünk, délután 3 óra lehetett. Korán hazaértünk, és én úgy voltam, hogy felhivom Zsuzsit!!! 

-Szia! - sipitott bele a telefonba. -Mi újság?

-Sziaa! Nagyon szép helyen vagyunk!!! - És elmeséltem, hogy néz ki a szobánk.

-Fúú, örülök, hogy jól vagytok!!! Nekünk szörnyű a szállás. Ilyen nádtető van vagy nem tudom hogy ez mi, de ha rászáll egy madár, beomlik!!! Pici, koszos, és ááá, nem tetszik! De az szuper hogy nektek olyan jó helyetek van!

-Hahahaaa!!! Hogy megszivtátok!!! - Nevettem rajtuk, miután mi kibeszéltük magunkat Zsuzsival, odaadtam Olit, Bencének! Ők is elröhögtek.... Addig természetesen, piszkáltam Oli gitárját. Elképzeltem helyette az én szép kék-fekete szinű kiszemeltemet, és csak úgy unalomból, elkezdtem utánozni azt amit Olivérrel gyakoroltunk!!! Tök jól ment... Jó volt, hogy mellé nyúltam, de ahhoz képest hogy nagyon kezdő vagyok, haladás!!! :)