"Hol vagyok?!"

... Végre kinyithattam a szemem! Csak azt éreztem hogy egyenlőre annyi erőm sincs hogy megmozdítsam a kisujjamat, így csak bámultam egy idegen plafont, majd rájöttem, hogy ágyban fekszem... De mi történt? Hol vagyok?! Kórházban? Nem tudtam! Éreztem hogy egyben vagyok, mégis eléggé rosszul éreztem magam! Vártam egy kicsit, és végül annyira idegesített hogy nem tudtam, hol vagyok, hogy nagy nehezen felemeltem a fejem... Na most az első amit láttam az egy hatalmas tükör volt. Előtte egy íróasztal, a széken pedig egy ember! Egy kicsit megijdtem tőle, mert csak a szeme látszódott a tükörben! Viszont ismerős volt! Nagyon is, csak nem tudtam honnan! Mikor megfordult rájöttem, hogy ki az -.-"

-Jól vagy? - fordult meg a székkel, és kérdezte mosolyogva.

-Most álmodom? - kérdeztem.

-Nem gondoltad volna, hogy majd egyszer a hőseid házában betegeskedhetsz? - kérdezte mosolyogva.

-1. nem vagyok a nagy rajongótok, sőt utálom a ByTheWay-t! - akadtam ki Olivér megjegyzésén - És hogy kerültem ide? Mi történt? Mióta vagy itt? És ááá, mindent tudni akarok!!! - és még szélesebb mosolyra húzta száját:

-Véletlen Ya Ou elütött biciklivel, és felhozott ide, mert te elájultál. Már rég óta.

-Na, jó én most megyek el innen! - és kiszálltam volna az ágyból, de ahogy ráálltam volna a lábamra, öszeestem, még jó hogy volt ott egy szekrény, amibe megkapaszkodtam! 

-Vagy mégsem mész el!

-Ide figyelj! Mit csináltál a lábammal?!!!!

-Én semmit! De inkább kimegyek mert vörösödik a fejed! - és kiment, de én mit csinálak egyedül? Alapvetően kíváncsi vagyok, ezért utána bicegtem. Óvatsan kinyitottam az ajtót, és egy hatalmas folyosó volt előttem, a végén egy ajtó, ahonnan, Olivér mesélte hogy mi történt az előbb. Mire odaértem éppen befejezte, és a többiek röhögtek:

-Miért egy ilyen kényes lnynak kellett nekimenned? Egy szép, barna, kubai lányt nem tudtál kiszúrni, és nekimenni? - ÉN?! KÉNYES?!!!!

-Még hogy nem szeret minket! Minket mindenki szeret! - már épp bementem volna képen törölni mindkettőt, mert mégiscsak ők hoztak fel ide, amikor!

-Fiúk! Hagyjátok már! És ha nem szeret minket? A többiek igen! Biztos megvan az oka, hogy gyűlöl minket! 

-Ja! Fejre esett! - és továb röhögtek...

-Nem ejtették fejre! Igaza van, egyetértek vele, mert itt játszátok az agyatokat, ahelyett hogy magatokba néznétek hogy miért nem szeret minket valaki! Egyszerűen szörnyűek vagytok! Megnézem lecsitult-e már! - hujjaj! gyorsan beszaladtam, becsaptam az ajtót, és bebújtam az ágyba. Rosszul esett, hogy kicikiztek, viszont attól a perctől kezdve hogy megvédett Olivér, megváltozott valami. Ahhoz bátorság kell, hogy le tudj állítani valakit! Én nem bizts hogy meg mertem volna tenni! Ez nagyon fgyelemreméltó. 

-Kell valami? - jött be és látszott rajta, hogy ideges.

-Nem - ment volna ki - Várj!

-Igen? - jött vissza.

-Köszi! - csúszott ki a számon.

-Mit is? - tette hogy nem tudja miről van szó!

-Hogy megvédtél... 

-Te hallgatóztál? - ráncolta a szemöldökét.

-Nem! Csak annyira hangosak voltatok hogy behallatszott... - erre megkönnyebbült.

-Paticska Olivér! - nyújtotta a kezét.

-Szabó Alexandra... - és beszélgetni kezdtünk. Elmondta hogy milyen volt az Xfaktor, meg hogy lesz egy új daluk is! 

-Nem lenne kedved benne lenni a klipben? - kérdezte.

-Én? - hökkentem meg. - Ilyen lábbal? Meg úgy nézek ki mint egy modell? 

-Jó leszel! Ígyis-úgyis két kiló sminket raknak rád, és holnapután lenne, ami azt jelenti, hogy olyan gyorsan nem tudunk még egy lányt találni!

-Ömm.. Megpróbálhatjuk - nem tudtam nemet mondani szép bociszemeihez... Csörögni kezdett a telefonja, kiment beszélt, és visszajött...

-Köszi!

-Amúgy ki volt az?

-A barátnőm... Zsanett... 

-Kölcsönkérhetem a telód? 

-Aha, de minek is?

-Felhívni anyum! Hogy ne hívja a rendőrséget! - nevettem. Erre odaadta, én meg felhívtam őt. Jól leszidott meg minden, követelőzött hogy menjek haza, de nem értette meg hogy nem tudok hogyan! Akkor rákezdett hogy idegeneknél nem jó lenni! Bármit megtehetnek velem! De a végén megértettem vele magamat, és kaptam haladékot! Ez az! 

-Na, mit mondott? - kérdezte.

-Megdumáltuk... nagy nehezen... - nevetni kezdtünk amikor beléptek a többiek, bemutatkoztunk és 5en beszélgettünk tovább... A többiek sem rossz fejek. Rájötem hogy Seekienek hívták azt aki beoltott, ő is bocsánatot kért! Úgyhogy a nap végére SZINTE mindent elsimítottam! Fáradt voltam amikor elnyomott az álom...

 

Ugyanabban az ágyban keltem fel mint egy napja... És ugyanabban a ruhában amit le kellene lassan váltani... De ez most mindegy. Ahogy felültem és nyújtózkodtam, szívbajt kaptam mert az ágy előtt ott feküdt Olivér... Így kinyúlva! Azthittem hogy meghalt, de aztán láttam hogy szuszog, ezért nem akartam hívni a mentőket! A keze mellett ott feküdt mellette a telefonja! Nem szeretek kutakodni mások életében, de muszáj volt beletekintenem! Óvatosan felemeltem a kezétől és megnéztem a kijelzőt. Nem volt lezárva... Az SMS-eknél volt nyitva:

Zsanett: Sziia Cukorfalat! :3

Oli: Szia! 

Zsanett: Akkor holnap elmehetek hozzád?

Oli: Persze! Bemutatok egy új havert!

Zsanett: Na, alig várom! ;)

Oli: Szia, jó éjt!

Zsanett: Jó éjt! Vigyázz magadra!!!! <3 ! Szeretlek! :*

Rájöttem hogy Oli egy nagyon jó barát! Örülök, hogy megismertem, mert tényleg még nem nagyon ismerem, de jószívű, és kedves, hogy kiállt mellettem egy vadidegen mellett! Viszont barátságnál több sosem lesz!!!!!!!!!!! Mocorogni kezdett az Úr, ezért gyorsan visszaraktama a keze mellé a telefont. 

-Jó reggelt! - ült fel, és nyújtózkodni kezdett.

-Neked is! Miért a földön aludtál?

-Mert te aludtál az ágyamban!

-Jaa! Hogy ez a te szobád?

-Szerinted miért vagyok itt éjjel-nappal?

-Mittudomén! Szolgálni engem? - mosolyogtam.

-Tényleg kell valami?

-Éhes vagyok!

-Okés, keresek Haribo-t!- és kiment, 10 perc múlva egy félméteres Milka-csoki táblával érkezett vissza.

-Csak ezt találtam! És a fiúk még nem keltek fel!

-Csak ezt találtad? - nevettem el magam, és leült mellém, majd beszélgettünk miközben eszegettünk. Hirtelen csengettek; Ya Ou rontott be a szobába:

-Oli! Megjött! Mi elmentünk a többiekkel! Sziasztok! - és kiszaladt, Oli is kiment! Aha, ez a barátnő lesz; Zsanett... Vajon milyen? Először Oli jött be, majd belépett tök feketében, kisminkelve, gondör, fekete hajjal, és sötét szemekkel, Zsanett. Nahát, ez a csaj gyönyörű! *0* Viszont ahogy meglátott engem, fintorgásba váltott arckifejezése, ahogy körbenézett és meglátta a Milkát megszólalt, vékony, nyávogós hangon:

-Ti csokiztatok?

-Persze! Ő Szandi egy jó haverom! - mutatott be.

-Szandi... - mutatkoztam be, hátha nem leszünk rosszban, de menthetetlen volt a helyzet mert a csaj erre csak bicentett... Hát ennyit erről... Lehet valaki szép, de ha valaki ilyen bunkó megverem! Nem tudom mit eszik Oli rajta!! De ízlések és pofonok! Nem sokáig maradt, kiment, és hallottam, hogy mondja Olinak:

-Nagyot csalódtam benned! Azt hittem ha haver, akkor fiú! Erre felhozol egy cafkát az ágyadba?!!! - akadt ki.

-Ő nem cafka! Beszélgettünk, mert nyitott vagyok, és nem zárkózom el a valóségtól mint te! 

-Azt mondod?

-Igen! És ha nem tudod elviselni, hogy van egy új haverom, akkor se feltsd el, hogy bármelyik pillanatban kilépek az életedből! Már semmi nem köt hozzád! Csak a kedvedért vagyok még veld! Úgyhogy tipegj innen kifele! - húha de felhúták! s m az hogy csak a kedvedért vagyok veled??? Ezt nem szabad! Egy kapcsolatban kényszerből nem szabad erőltetni ami nem működik! Ahogy visszajött látszott hogy ki van, és bevágta magát a fotelbe, majd bevágta a drcit... Szegény!

-Van valami gond? - kérdeztem kedvesen.

-Még csak te kellesz nekem! - teljesen fel volt húzva!

-Velem így senki em beszélhet! És ha valkire ideges vagyazon töltsd ki ne pedig azon aki segítene neked! - magamra húztam a takarót, és nem is törtődtem vele, mert nem érdemes! Majd megbékél, ha nem akkor meg nem!

-Igazad van, bocsi! - váltott hangnemet.

-Sokáig tartott míg leesett! - nagy nehezen kihúztam belőle mindent! Hogy annak idején nagyon szerették egymást ,de aztán Zsanett megcsalta Olit, és a lány kérlelte hogy ne szakítsanak, hogy ne menjem tönkre  csaj hírneve... Oli mivel még érez iránta valamit, belegyezett...

-De miért erőlteted ami nem működik? - tettem fel a kérdést.

-Egyszer félrelépett, nagy ügy, lehet hogy megváltozik!

-De nem látod hogy nem érdekled?! Azért marad csak veled hogy kihasználjon! A hírnévért! Inkább a hírnév, ahelyettt hogy azzal lehessen akit szeret! - ezen elgondolkozott....

-Lehet, hogy igazad van...

-Na, jó éjt! Döntsd el magadban hogy mit szeretnél!

-Jó éjt! Holnap klipkészítés! - Tényleg! NE már! Mivan ha elrontom???!!! Egész éjszaka ezen stresszeltem....