Az ebéd

Reggel sikerült úgy kiopóznom, hogy nem vett észre Oli! Egész éjszaka bűntudatom volt... Ezért ma felhivtam anyum:

-Halló! Szabóné Balogh Edit! 

-Szia, anya! Én vagyok! 

-Kislányom! Jól vagy? Hol vagy? Mit csinálsz? Kivel vagy ott? Istenem, monddj már valamit! - aggodalmaskodott.

-Hagyj már szóhoz jutni! 

-Persze!

-Tehát, még egy darabig nem megyek haza! - nyögtem ki.

-Hogy érted ezt?

-Van itt valaki....

-Á, a szerelem! Ugye?

-Igen! - könnyebültem meg hogy megérti!

-Úgysem működne, ezekből a plátói szerelmeidből, semmi sem teljesül! - és itt úgy gondoltam, hogy mindjárt rácsapom a telefont! Hogy mondhat ilyet?

-Csak az a bökkenő, hogy már, működik! - láttam magam előtt ahogy elvörösödik a feje.

-Akkor azért jössz haza! Nem érdekel! Ebédre várunk! - és lecsapott.

-Neked is szia! - motyogtam.

-Na, mi volt? - kérdezte Oli.

-Itt voltál, nem hallottad hogy üvöltött...- szomorkodtam.

-Nyugi már!!! Hát megyünk ebédelni, ami azt jelenti, nem mi csináljuk a kaját! Örülj már egy kicsit! - viditott fel. De én nem atól tartottam! Féltem, hogy apum nem ért egyet hogy Olival járunk... Anyummal nincs gond, ő csak szigorúnak adja ki magát, de két perc alatt átalakul! :D Apa meg.... Jó csak egyszer volt pasim, de akkor is titokban kellett találkozgassunk, mert apum nem engedte... Mondjuk az akkori pasim tele volt tetoválva, meg piercinggel.... Úgyhogy lehet, hogy akkor az kiverte apánál a biztositékot! Nem is tudom hogy járhattam vele! Oké, akkor még csak 7.es voltam! És hülye....

-Figyelj! -szóltam - Muszáj hogy készüljünk az ebédre! - és azt játszottuk, hogy ő Oli, én meg apu és beszélgetünk... Az egészet végig hülyéskedte, amitől még idegesebb lettem:

-Nyugi már! Menni fog! - mondta de akkor is röhögött.

-Hogy menne ha nem is gyakorolunk? - kérdeztem!

-Úgy hogy én ellenálhatatlan vagyok! - mosolygott édesen. Imádom ezt a mosolyát, ennek nem állhatok ellen.... <3! Végül úgy voltam vele, ráhagyom, mert néha olyan mint egy gyerek.... Egy nagy gyerek....

-Oli, legalább öltözzél! - szóltam rá, amikor 11 órakkor még csak feküdt az ágyon. Pont mintha anyumat látnám, amikor hozzám beszél.

-Jajj, várjál még! Korán van!

-El fogunk késni! Légyszi! 

-Na jó.... - mintha vágóhidra menne úgy indult el! Én bezárkóztam a fürdő szobába. Felöltöztem, és megcsináltam a hajam, majd eg natúr smink és kész voltam! Végre úgy éreztem magam, mintha én lennék a legszebb... Talán még Zsanettnél is szebb! :) Amikor kimentem megkerestem Olit, a szobájába nem volt... A következő úti cél, a konyha volt, és igazam volt, mert ott állt öltönyben, csokor nyakkendőben, lakk cipőben - mintha esküvőre menne- és a haja! Pedig olyan volt mintha diszkóba készülne, csajozni! Végül is, hatásos volt! Mert én rögtön beleszerettem. 10 perccel indulás előtt bekopogtattunk Ya Ou szobájába.

-Helló! - és Oli bement. Én az ajtóban álltam és néztem a szobáját! Olyan jól nézett ki.... Ahogy be volt bútorozva! Olié ehhez képest semmi.. Amikor bementünk Ya Ou épp gitározott. A gitárja! Úú, az is olyan szép!!! Csak azt néztem! Imádom a gitárokat!!! <3! 

-El vinnél minket? - kérdezte Oli.

-Hova? - húzta fel a szemöldökét Ya Ou.

-Szandiékhoz....

-Persze! - és elindultunk, Ya Ou elöl mint taxisofőr, mi meg hátul.... Tökre taxis volt! Elmondtam nekik a cimet, amit beirtak a GPS-be, mert ugyenekem nem mondták el, hogy hol vagyok! Ezért nem tudtam az utat. De egy negyed óra múlva, egyre ismerősebb lett a környék, de az tőlünk nagyon messze van! Figyeltem a tájat, az elsuhanó fákat, és nagyjából ezzel telt az egész utazás! Mikor megérkeztünk a házunk elé, fél 1 volt... 

-Hivjatok ha jöhetek értetek! - intett Ya Ou, és elhúzott. Becsöngettünk, és anyu jött ki elénk.

-Szandi! - ölelt át - Azt hittem hogy bajod van! - és végigmért. - Mi az a fejeden? - ráncolta össze a szemöldökét. Éreztem ahogy Oli megfeszül:

-Tudod, láttam egy kutyát az utcán, és tudod milyen lelkes vagyok ha látok egyet, és oda akartam szaladni hozzá. Csak aztán felbuktam és egy kőbe vertem a fejem. Ha Olivér nem próbál megfogni akkor súlyosabb lett volna a helyzet. - erre anya Olira nézett, majd azt mondta:

-Köszönöm! - Oli szegényke azt se tudta hol van! 

-Szivesen! Patocska Olivér! - nyújtotta kezét.

-Szabóné Balogh Edit! Gyertek be! - és tudtam hogy ezzel anya le van tudva, mostmár barátságos lesz! Ahogy beértünk Helga rácsimpaszkodott Oli lábára, amitől nem nagyon tudott mozogni:

-Szia apa! - pusziltam meg. 

-Szia! - és ahogy meglátta Olit elsötétült a képe. - Sziasztok....

-Üljetek le! - sürgött anya. Én elhelyezkedtem és vártam a kaját.

-Ööö, Szandi? - szót Olivér.

-Igen?  - néztem rá, és rájöttem hogy Helga majd szétszoritja - Helga! 

-Kapsz autogrammot mindnyájunktól, ha elengedsz - erre Helga elengedte és az asztalhoz ültek:

-Patocska Olivér! - nyújtotta a kezét apa felé is.

-Szabó Kálmán! - és kezet ráztak. Kinos csend volt, senki nem szólt apa meg szúrós tekintettel figyelte a pasim! :D Az de jól hangzik! Ekkor anya állt fel, és szaladt ki a konyhába, hogy behozza a levest. 

-Mi a szándékod a lányommal? -kérdezte apu kegyetlenül. Én lesütötem a szemem, mintha nem is figyelnék rá.

-Nos, hosszútávra terveztem. Ha együtt maradunk, akkor majd össze szeretnék költözni vele, egy külön házba. És természetesen majd később elvenném feleségül - ööö, én még nem akarok férjhez menni! Azt csak az öregek csinálják! Jó lenne, de ez még ráér!

-Mivel szeretnél foglalkozni?

-Ugyanezzel amit most csinálok. A banda tagja lenni.

-És ha szétmegy a banda?

-Hát elkezdek egy szólókarriert, de ha nem futok be vele, akkor keresek magamnak valami másik állást, amit szeretek csinálni. - anya lépett be levessel a kezében. Lerakta az asztalra, és enni kezdtünk! Imádom anya főztjeit mert mindig finomat csinál, meg Olivér is mellettem úgy evett, mintha még sosem evett volna!

-Kér még valaki? - kérdezte anyu. Senki nem kért ezért elvitte, apa mindig amikor anya elmegy úgy néz Olira mintha kisértet lenne, vagy nem is tudom! Ez jót jelent? Amikor anya behozta a másodikat, azt is megettük, de most nem részletezek nagyon, mert végig ideges voltam és semmire nem tudtam koncentrálni. Amikor anya a másodikat is elvitte, apa igy szólt:

-Lányok hagyjatok magunkra...

-Még mit nem! - válaszoltuk kórusban.

-Autogrammm... - tátogta Oli Helga felé, aki rögtön felállt, majd Olivér rám nézett.

-Engem nem tudsz autogrammal elvinni! 

-Légyszi! Nyugi! - nézett rám olyan aranyosan! 

-Jó ,de gondolkodj! - és kimentem az ajtón, becsuktam, és fülelni kezdtünk Helgával.

-Nos, esküszöl, hogy sosem okozol fájdalmat a lányomnak?

-Igen, mert nekem azért van barátnőm, mert szeretem őt, és ha valaki szeret valakit, nem akar neki fájdalmat okozni.

-Üdv a családban! - én meg berontottam, és épp lekezeltek. Én meg a nyakába ugrottam Olivérnek és a fülébe súgtam:

-Tényleg ellenálhatatlan vagy! Gyere gyorsan körbevezetlek! - és felmentünk, megmutattam az unalmas szobámat, ahol összerámoltam egy pár dolgot. A telóm, az alvókám, a ruháim, és a laptopom. Aztán a fürdőszobába, az irodába, a hálószobába, a vendégszobába, az alsó emeleti fürdőbe, a nappaliba, a konyhába is elvittem, majd Helga szobája következett. Ahogy beléptünk mindketten megtorpantunk.

-Aztaa... - ennyi jött ki a torkomon. Már egy éve nem voltam ebben a szobában, és a fal végig, még a plafon is, tele volt, ByTheWay-es képekkel! Minden ott volt. Én rögtön Oli képeit kezdtem nézni. Majd kuncogni kezdtem.

-Te röhögsz rajtam, ahogy kinéztem? - jött mellém.

-Dehogy is! Cuki voltál! De jó hogy felnőttél, és kikupálódtál! - simogattam meg. Megcsókoltam volna, ha nincs ott Helga... Kapott autogrammot ő is és vissza akartunk menni...

-Mi szerintem megyünk, anyu!

-Jól van, van telefonod, kérlek jelentkezz! - puszilt meg. Elbúcsúztunk, Helgától sem volt nehéz mert ő el volt ájulva az autogrammtól! Mikor kiértünk Oli felhivta Ya Ou-t, és amig ártunk dumálgattunk:

-Nagyon jó fejek, az őseid!

-Kösz, de nem kell hizelegni, a barátnőd maradok, ha utálod a szüleim, akkor is!

-Ezt halál komolyan mondtam! 

-Én is! Úgy nézett rád apum mintha kisértet lennél... Hú, de gáz volt...

-Nyugi már! Csak féltenek! Én egyet értek velük... Képzeld már el, hogy egyik nap a gyereked eltűnik, nem jelentkezik, csak pár nap után, és akkor sem mondtad meg hol vagy, mit csinálsz, és idegenekkel voltál, aztán meg később, nagy nehezen felhivod hogy van pasid... Nem csodálom, hogy kiakadtak, és aggódtak... - igaza volt, ha jobban belegondoltam... Annyira szeretem amikor ilyen bölcs. Az arabok szerint, csak Allah tökéletes ezért mindenbe hibát csinálnak... Most akkor Olivér egy Allah? Vagy még csalódni fogok benne? Nem tudom, de nem is érdekel, mi lesz, mert végre az enyém, engem szeret, és kihasználom!