A döntés

Sosem gondoltam volna, hogy ha minden összejön - apa is elfogadja Olivért, nem hazudozunk, szeretjük egymást - akkor a volt barátnője teszi tönkre az életünket. Igen, ugyanis, ha nem megyünk arra a nyamvadt koncertre, nem csókolta volna meg a csaj Olivért! Annyit készültünk, annyit nevettem, már kezdtem megszeretni az őrült rajongókat, hogy engem is megbecsülnek, de persze egy kivétel mindig van! És ez mindent elrontott.... Nagyon sokáig gondolkoztam mi legyen, és rájöttem... hogy mit fogok csinálni, reggel mikor felkeltem, szépen felöltöztem, összecsomagoltam mindent a bőröndömbe. Zsuzsi addigra már nem volt ott velem, biztos hazament! Kimentem a nappaliba, és leültem az Olivér előtti kanapéba, és figyeltem:

Marha édesen aludt! Néha nyöszörgött, és azt mondta: "Nem akartam, bocsáss meg!" Majdnem elsirtam magam... Végül mikor felkelt rámnézett, felült, és láttam hogy álmában is sirt, mivel kisirtabb szeme volt mint nekem! 

-Szandi? - mondta mintha még álmodna.

-Gondolkodtam.... - kezdtem bele. Erre felült. 

-Arra jutottam hogy, .... elköltözök... Visszamegyek a szüleimhez! 

-Ne menj!

-Muszáj! - felkelt és leült mellém.

-Haragszol rám?

-Nem! Rád nem haragszom... Zsanettra haragszom, mert ha nem mentünk volna el, akkor ez mind nem történik meg! Viszont nem tudok úgy csinálni mintha mi sem történt volna! Nem akarom hónaponta ezt átélni! Nem veled van a baj! Velem, hogy én hülye, azt hittem lehetünk együtt, de rájöttem, hogy te egy macsó, aranyos, sármos, extra-über-mega cuki fiú vagy, aki mellesleg tökéletes, és sajna ezt nem csak én vettem észre! A csajok 60%-a téged, 11%-a Bencét, 9%-a Szkit, és 20%-a pedig Ya Ou-t kedveli... Nagyon sajnálom... - és a végére zokogni kezdtem majd átöleltem. Ő is jó szorosan magához húzott, és ölelt és ölelt.... - Sajnálom, hogy tegnap megpofozott Zsuzsi! Nem érdemelted meg!

-Dehogynem! Hülye voltam! Bocsáss meg nekem!

-Mondom, hogy rád nem haragszom! Te nem tehetsz semmiről! - rámosolyogtam - Szia, Olivér! - köszöntem el tőle. 

-Szia! - és elindultam a bőröndömmel, szerencsére, kifigyletem a múltkor Ya Ou merre ment, ezért haza találtam, de legalább 2 órán át gyalogoltam, mihez kondi kell. Becsöngettem, és felmentem a szobámba, anyumék nem kérdeztek semmit, látták hogy ki vagyok. Egyszer csak Helga nyitott be:

-Olivér?

-Ő már valószinű nem jön többet!

-Mi történt? - baromi őszinte tekintete volt! Ezért elmeséltem mindent!

-Hol az a Zsanett? Kinyirom! - feloldotta telefonját bepötyögte a nevet, és chatelni kezdett, majd kiment a szobámból! Semmihez nem volt semmi kedvem! Csak újra kezdeni a tegnapielőtti napot! 

 

Nagyon rosszul keltem ma fel:

-Kislányom, én meg édesapád és Helga elmegyünk a piacra, neked nem kell jönni, csak egyél valamit!

-Jó... - és elmentek. Magamra húztam a takarót, és tovább próbáltam aludni, amikor hirtelen csengettek. Annyira megijedtem hogy majdnem leestem az ágyról! Tuti itthon hagytak valamit, morcosan letrappoltam, majd feltéptem az ajtót:

-Szia! - én meg lesokkolódtam.

-Mit keresel itt?

-Gondolkoztam... - jött be. És elindultunk felfelé. - Tudod, mondtad, hogy sok a rajongóm és ezért nem megy! - mosolygott.

-Aha!

-Megvan a megoldás! - mosolygott még mindig.

-Éss, mi? - kérdeztem. Örültem, hogy eljött hozzám ez annyira romantikus és jófejség tőle! Csak hát amikor meglátom nehéz kidobni! 

-Tényleg nem érted?

-Nem

-Magyarországon sokan rajonganak értem....

-Még mindig nem dereng.

-Külföldön viszont nem ismernek!

-Áhááá! - már leesett - És mit akarsz csinálni?

-Szeretném ha lejönnél velem külföldre! 

-Azon belül hova? 

-Éppen ez az! Hogy mindig máshova! Hova szeretnél először menni? Oda megyünk, és ha megunjuk, máshova!

-Öhm, ez szuper meg minden, de....

-Mi az hogy de? Nem szeretsz?

-Dehogynem! Csak ezzel nincs letudva semmi!

-Tudom ezért hoztam neked virágot! - és előrántott a háta mögül egy hatalmas csokor rózsát.

-Köszi de...

-Hoztam csokit is! - és egy Milkát is adott.

-Okés, de....

-Még parfümöt is hoztam a kedvenced! - és a Givenchy parfümöt is odaadta.

-Elmondhatnám?!! Köszi, de itt akarod hagyni a fiúkat?

-Te fontosabb vagy!

-Megszakdna a szivem, ha miattam hullna szét a csapat!

-Akkor? Végleg vége? - szomorkodott. Végiggondoltam a dolgokat... 

-Kapsz még egy legeslegutolsó esélyt! Ha meglátom, hogy valamelyik rajongóval, szemezel, rámosolyogsz, vagy autogrammon, és képen kivül mást is csinálsz nekik, itthagylak! 

-Köszi! - és meg akart ölelni. De eltoltam.

-Te meg akarsz ölelni? Elment az eszed?!! - eléggé lefagyott, én meg megcsókoltam. Felhivtam anyumékat, hogy minden rendben Oli eljött értem, és elmegyek! Nem nagyon örültek, de hát muszáj volt!! Hazasétáltunk, és kibékültünk, még mindig fáj egy kicsit, de Oli nélkül jobban fáj!