1.rész - A kezdet

"Kikészit engem! Hallom a hangokat! Hallom! Egyre közelebb! Ha megint ott lesz az ablaknál, kikészülök! Ááá, nem merek benyitni!" - ilyen gondolatokkal indultam el az ajtüm felé. Rajta "Belépni TILOS!" tábla, habár legszivesebben levenném, hogy bejöjjenek, mert egyedül félek! Be akarom bizonyitani, hogy létezik! Tavaly anyámnak elmondtam, de elvitt egy pszichiáterhez. Kedves nő, de nem vagyok bolond! Mindig ijesztget engem! Amikor lefekszem megnyugszom, hogy elfelejtettem, és aztán feltűnik az utcán, és egyre közelebb jön.. Végül az ablakom alatt áll, és idegesitő hangokat ad ki. Végül benyitottam. Nem volt senki az ablaknál, az utcán, megszűnt a hang. Magamra hagyott. De nem biztam benne, tudtam hogy arra vár, hogy én ne figyeljek, és lecsap. Valamit tennem kell, mert már nem birom ki, hogy folyton engem őriz, mint valami testőr. Miért engem? Mások nincsenek? Pont én! Aludni akartam, de nem ment, úgy éreztem, hogy figyel. A hold besütött az ablakon, és azért is háttal fordultam az ablaommal. És hirtelen megláttam az árnyékot. Az Ő árnyékát! Felhangosodott a hang. És ott állt. "Francba! Ittvan! Mit csináljak? Lefagytam, az volt a szerencsém, hogy anya még bejött hozzám, és eltűnt, nem akarta, hogy anya észrevegye, engem akar kinozni!" igy már el tudtam aludni éjszaka. Nem aludtam jól, rémálmom volt, de akkor is tudtam valamit pihenni, nem akartam felkelni, mert akor kezdődik elölről, egész nap követ, egyre közelebb és közelebb jön! Arca hófehér, nem látszik se a szeme se semmilye, mintha egy emberre fehér maszkot húztak volna. Öltönyben van, mintha a temetésemre készült volna elő. És magas, két és fél méter körül van. "Nagyon ijesztő! Valaki segitsen!"