Édes élet-vagy mégsem?

Egy kis bevezető

Claudia Frewen

Kiskoromban amikor megszületettem, még Romániában éltünk, mert anyukám félig magyar, félig román, aztán a szüleim átjöttek Amerikába, és megszülettem én. Amerikában egy olyan kis városcskába lakunk, ahol mindenki magyarul beszél, és többen tudnak magyarul mint angolul... Persze angolul is jól beszélünk, de magyar az anyanyelvünk... De ez most minegy...

Ez lennék én, a barátaim csak Claunak becéznek. Legjobb barátnőm: Suzanne Grande, Olaszországból költöztek ide. Sok fiúnak tetszem de nincs köztük a Nagy Ő, akivel el tudom képzelni az életem. Tavaly ballagtam, és ebbe a suliba már csak egy évet, járok, mert anya el akar költözni innen az új pasija miatt, ezért elszakítanak engem a barátaimtól, és az osztályomtól... pff. Apukám még kiskoromban elhagyott minket egy plázacicáért, gondolhatjátok anya mennyire kibukott, pszichológushoz járt... Mindegy anya azt mondta, hogy kiengesztelésképpen, nyáron elmehetünk Bulgáriába Suzanne-nel, addig is tudjuk gyakorolni a nyelvet, és két hétre mennénk! Ez szuper ötelet úgyhogy bennevagyok!

Suzanne Grande

Emlegetett szamár :D Elég butuska, de én ennek ellenére így szeretem! NEm tudnám elképzelni magam egy stréber lány mellett, aki szemüveges, és fogszabályzós, sőt minden egyes mondatában leköp! Suzie, apja olasz származású, és az anyja amerikai, eleinte kint éltek, de az anyja miatt visszajöttek. Bármikor számíthatok rá. És mi ketten keressük a bajt és a fiúkat, hátha ott lesz köztük az a bizonyos Ő!!!

Matthew Adams

A legjobb fiúbarátom, mindenben benne van, vicces, és szülei kedvence, ezért bármit megkap amit csak akar. Igazi jó barát, csak vele néha nem lehet komolyan beszélni.

Leila és Brooklyn Hill

A két iker, Leila a fekete hajú, itt elöl, mellette, Brooklyn. Közülük Brooklyn a vezér, Leila azt csinlája amit, a testvée mond, ennek ellenére, nem kell félteni Leilát, ő sem egy nagy szent! Rajtuk kívül még van egy nagybetűs CSAJ, Amelia ők a suli CSAJAI, szó szerint, nyomulnak a pasikra, sminkelik magukat, stb.

Logan Bowman

A suli szépfiúja. Utálom, amikor kihasználja a helyességét. Nekem nem tetszik, nem az esetem, de ellntétben velem, az egész suli, ahogy meghallja a Logan nevet, vagy csak meglátja a folyosón, kidugják a nyelvüket, mint egy kiszáradt kutya... Szörnyű, és nem csak a kép ahogy kinéznek olyankor a lányok, hanem az, ahogy próbálkoznak, Lognál. Mi jó haverok vagyunk, de nem is vagyunk puszipajtások: se veled se nélküled kapcsolat.

Stuart Smith

Hát ja, eléggé határeset a szimpatikus létrán, de néha sajnálom amikor egyik-másik csaj úgy pattintja le őt, hogy az már nekem is fáj!!! Imádja az elektronikát, mindent megbütyköl, és idővel vissza is bütyköl. Érdeklik a high-tech cuccok. És igazi, vérprofi hacker. De nem szeretem amikor menőzik, vagy piszkál másokat... Ő egy sokoldalú srác! :)

Evan Graham

Igazi emo! Mindig szomorú, nem láttam még boldognak, vagy várjunk csak ezzel, túl sokat kérek, újra! Annyira örülnék, hogyha amikor becsapom a szekrényajtómat, akkor ő ne állna a szekrényajtó mögött, és ilyesztene halálra engem a kisminkelt arcával, üres tekintetével!!!! Mindegy, ő elmegy mert legalább jó a haja! :) Sokat nem tudok róla, mert elég keveset beszél, inkább hallgat, és magába roskadva, ül, vagy áll egy helyben.

Amelia Pitt

Ne tévesszen meg a huncut mosoly, és a gyönyörű kislány, ha megismered rájössz, hogy ő egy igazi nőstényördög! Ismerem őt óvodás korunk óta- sajnos! Ő, Leila, és Brooklyn egy bandába tartoznak. Szörnyű ahogy nyomul a pasikra, és, áá, nem mondok semmit majd mindent megtudtok szép sorjában!

Eddie Tyler

Az izomagy, eléggé idegesítő, hogy mindig az egészséges kajálással jön, és mutatja a vádliját, amikor csokit eszem, odajön és elmond mindent ami a csokiról szól. NA jó, talán nem kellene ennyre a szívemre vegyem, mert különben csak jót akar. Amúgy ő is jófej!

Lisa Bell

A különc, szó illik rá. Olyan mint Evan, de ő nem úgy néz ki, mit ő, ő nem emo, és ő nem szomorú, jól tanul, de nem a legjobb, szép, de nem a legszebb, nem is nagyon ismerem, mindig hallgat, alig lehet őt észrevenni! Sőt néha megijeszt, amikor mögöttem van, de nem gondolom, hogy ottvan, és amikor észreveszem, hogy a gondoltam, beválik, akkor van az, hogy halálosan megijedek.

Steve Joung, Louis Clark, Taylor Bush, és Bucket Rogers

A négy leállíthatatlan az osztályban! Folyik belőlük a hülyeség, és a sírba viszik a tanárokat! Jó fejek, és partyarcok, de tényleg néha olyan sötétek, hogy a feketelyuk semmi melletük!!!!

15-en vagyunk egy osztályba, elég kevesen, fel akartak bennünket oszlatni, de aztán valaki rábeszélte a dirit, hogy maradjunk, ezért, így mi vagyunk a 15 fős osztály. Bemutattam az előbb nektek az osztálytársaimat, akikkel együtt kell, hogy legyek összezárva fél napig, egyesekkel szuper, másokkal, szörnyű. Már csak 1 nap van hátra ebben a uliban úgyhogy próbálom magamba szippantani az egész sulit, és viszem magammal! NA jó, nem fogom, de nagyon fog hiányozni!!! Remélem az új suli is jó lesz, új barátokkal, új tanárokkal. Biztos hogy anya nem költözik ki a pasijához, a világ végére!Az hülyeség lenne, és mielőtt összezavarodnátok, nem tudom, még hogy hova költözünk mert anya meglepit akar! De vágjunk is bele a közepébe!!!

Június 21.

Mikor felkeltem és tükörbe néztem, tudatosult bennem a tudat, hogy igazam van, pocsékul festek, sikerült az éjszaka annyit forgolódnom, hogy úgy áll a hajam mint a szénakazal! A napi vállonveregetésem után, jöhetett a kín, vagyis a fésülés! Ezért szoktam én másfél órával hamarabb felkelni, mint el kéne indulni suliba. Kerestem magamban egy jó szerkót, mert azért mégsem mehetek, macis felsőben, és egy szívecskékkel teli nadrágban, ja, és még a mamuszomban! Háromnegyedes gatyába, és ujjatlan neonzöld, pólóba mentem, amin vegy bagoly ül a fán. Kénytelen voltam ilyen feltűnő szerkót venni, mert tudatni akarom a sulival, hogy IGEN ÉN FOGOK MÁMA KILÉPNI AZON AZ AJTÓN, ÉS IDE BE MÁR NEM FOGOK JÖNNI!Igazából nagyon sajnálom, hogy el kell menjek, biztos hogy ma sírni fogok, és délután ha hazajövök, anya elmnodja hova költözünk! Lementem és rájöttem, hogy anya még nem kelt fel.Felmentem és felkeltettem, majd elvitt kocsival, és ennyi.Táskámmal a vállamon, elindultam a termünkbe. Mikor beléptem a négy állat száguldott felém:

-Fuss, fuss az életedért! - nem értettem a célzást, de hirtelen olyan büdös lett, hogy nem bírtam ott maradni, kiszaladtam a teremből, és a négyes becsapta az ajtót. 

-Volt benn valaki? - ez volt az első kérdésem

-Nem csak mi.

-És mégis MI TÖRTÉNT?!!

-Hát egy kék löttyöt, meg egy pirosat összekevertünk egy lila színűvel, és akkor hirtelen lila füst szállt fel a levegőbe... - kezdte Bucket.

-Bucket még több lilát rakott bele, és akkor bumm, szétdurrant az üveg ami Steve kezében volt, meg is vágta magát!- folytatta Tay a mesét.

-Nem volt vészes, mindegy, kinyitottuk az ablakot mert gyre sűrűbb volt a füst.de nem használt... - mondta Dave.

-És akkor kiszaladtunk, te is kiszaladtál, és most előttünk csukva az ajtó- fejezte be a történetet Louis.

-Ezt nem hiszem el! - de annyira valódinak tűnt ek a fiúk, és akkor eszembe jutott valami:

-És honnan volt nektek, színes folyadékotok? JAj, ugye nem? - ötlött a fejembe a szörnyű igazság. - Ti loptatok a kémiai laborból!!! ESZETEKNÉL VAGYTOK?!!!

-Jaj fejezd már be, tök jó muri volt, és nem történt semmi, nézd csak meg! - és akkor kinyitotta az ajtót Steve, és elállt a lélegzetem! A terem szélén a tanári aztal mellett egy kisebb lyuk tátongott! Erre szavakat nem találtam! Hogy lehettek ennyire idétlenek ezek a nem is tudom mik!?????? Lassan a lyuk közelébe mentünk, és lenéztünk, a fiúk ujjongtak, hogy fúúú, de totál kemény!!!! Én már kevésbé, inkább elképedve néztem magam elé. Ezek tényleg semmiből nem tanulnak??!!! 

-Na ebből nem tudom, hogy hogy fogtok kimászni!- kezdtem a mondandómba.

-Nem csak mi, te is itt voltál, kötelességed segíteni nekünk!

-Ti robbantatok, én csak egy áldozat vagyok! - Steve szép lassan odabattyogott a terem ajtajához, és becsukta az ajtót:

-Tévedsz immáron, a túszunk vagy, de ha szeretnéd hívhatunk rabszolgának is!

-A francba! Na jó, de hogy akarjátok rendbe hozni? Főleg, mi a tanári szoba fölött vagyunk! Felnéz az egyik tanár, jé ott egy lyuk! 

-Fejezd már be Clau! Gondolkozom! Meg is van! - Mindenki kérdőn fordult Tay felé. - Bucket-nél van tapéta, ami olyan mint a parketta, mert már ebben az évben csináltunk ilyet, emlékeztek még? - a fiúk összenéztek, olyan "fúú, ebben nagyon bennevagyunk!" pillantással, amitől én csak jobban megijedtem:

-Mit akar ez jelenteni?

-Drága, Claudia Frewen, ez azt jelenti, hogy benne vagy nyakig. Pontosabban, a terv az, hogy a tapétát két oldalról felrakjuk és nem látszik úgy mintha ott nem lenne fal. A bátyám és mi meg éjszaka bejövünk a suliba és megjavíttatjuk vele, csak arra kell figyelni, hogy nehogy valaki odalépjen, és hirtelen a tanáriban találja magát... - a fiúk máris bennevoltak, Louis tervébe és leszavaztak, pedig én tiltakoztam! Én nem megyek bele abba hogy betörjünk a suliba! Meg különben is ez képtelenség, hogy Bucketnél tapéta van!!! De sajnos csalódnom kellett, Tay, mint a profi pillanatok alatt betapétázta mesterien a lyukat, tényleg nem látszott, ekkor négy bólyát raktak a lyuk szélére, és kész, ja és középre, egy könnyebb "csúszásveszély!" táblát. Szerencsére időben, mert a következő pillanatban Suzanne lépett be a terembe!

-Clauuuu!!! Szia! Hogy vagy? Mizu? Annyi mesélnivalóm van! - és a nyakamba ugrott, belém csimpaszkodott, és látszott rajta, hogy olyan boldog, mint még soha.

-Szia, Suzie, oh, köszi, jól vagyunk, és te? - mondta kritikusan de mégis komolytalanul Tay. Suzie, hátrafordult, és mondott volna valamit, a túldramatizált helyzetért, de mivel tudom, hogy forró fejű, visszarántottam magamhoz, és beszélgetni kezdtem vele:

-Szia! Mi ez a boldogság?

-A reggelem olyan eseménydús volt, hogy a tiéd ez mellett unalmas! - húú, biztos pasi van a dologban!, de ezt letagadtam:

-Nem, az én reggelem, mindenkinél, izgalmasabb volt.. sőt túl izgalmas ehhez nem vagyok hozzászokva...

-Miért? - olyan nagy szemeket meresztett rám, olyan aranyos volt, hogy elmeséltem neki, mindent, megmutattam a helyet, és hogy mire készülünk este...

-Jujjjjjj!!!! Haddd menjek én is veletek!!! Légysziii!!!! - kérlelt.

-Kérdezd meg a fiúkat!

-Oki! - és odament, hát igen ők sem bírtak ellenállni a tekintetének, ez van. Tehát Suzie is jön velünk este! Szuper! Lassan mindenki bejött a terembe, csak ketten hiányoztak, Logan, és Stuart, ahogy én hívom őket: Log, és Stu, a két tökkelütött. :) De tévedtem! Megjöttek, és mivel Log tartozott, nekem  egy pizzaszelettel, ezért eléálltam:

-Claus, nem érek rá, állj el előlem! - na igen, utálom amikor Clausnak hívnak! És Log ezt tudta jól, látta is rajtam hogy vörösödik a fejem, de ezen inkább csak mosolygott.

-Drága Logi-Mogi, elmondjam anyuci hogy hív téged otthon? Úgy hogy L.... - és nem tudtam végigmondani, mert Log nevetve befogta a számat, félrevont és idegesen megkérdzte:

-Mit akarsz?

-Hol a pizzám? - válaszoltam kérdéssel a kérdésre.

-Jaj, nem gondoltad komolyan, hogy én ma hozom be neked? Majd hozom!

-Ha nem esett volna le ez az utolsó nap! És én szünet után, már nem ide járok, és én nem fogok New York-ból, ide furikázni a pizzámért!

-New yorkba fogotk menni? - terelte el a témát.

-Van egy olyan érzésem... De ne tereld a témát! - néztem komolyan a szemébe, és mögöttünk megszólalt, Naomie:

-Mindne oké? - Log átváltott a cuki arcára, és megfogta két kezem, átölelt, hátrafordultunk, és azt mondta:

-Persze Naomie, látod, Claus egy kicsit ideges a pizzája miatt de megoldjuk! - Na ennyi volt! Nem bírtam tovább, kibújtam az öleléséből, felé fordultam és, kérleltem hogy fejezze már be! De nem törődött velem, otthagyott, és visszament Stuhoz, aki időközben odaült Evan padjára, Evannel szemben és ilyenekkel kritizálta:

-Halló! Itt a Föld, Evant keressük! - majd a szeme előtt húzogatta a kezét! Szerencsétlen, megesett rajta a szívem odamentem hozzájuk, szóltam Stunak hogy mostmár mehet! És megpróbáltam kommunikálni Evannal, azzal hogy mellé ültem, és próbáltam felvenni azt a pózt, amit ő: összekulcsolt kar, előmered, és semmit sem csinál... Már türelmetlen voltam amikor megszólalt:

-Te is csúfolni akarsz? - hallottam meg először a hangját, és felém fordult, majd kérdőn  nézett rám.

-Nem, de basszus, én még nem is hallottalak beszélni!

-Nagyon senki sem...

-De figyelj, te veled mivan, hogy mindig úgy ülsz, állsz, vagy fekszel, mintha te egy nagy szerencsétlenség lennél?

-Baj?

-Nem, vagyis de, meg szeretnélek ismerni, de nem válaszoltál volna,ha én nem ülök úgy mint te!

-Figyelj... - és teljes testével felém fordult- én egyszer voltam boldog, kilencedik első napjában, boldog voltam, új élet, új haverok, új, minden új. Logan és Stuart azt is elrontották. Kicsúfoltak, hogy mindig boldog vagyok, mindig hülyén röhögök, hülye a hangom, stb. Ha nem beszélek, nincs hülye hangom, és én már többet nem nevetek... 

-Jaj, istenem, te bepukkadtál rájuk, ne menjünk vissza dedóba!

-Nem megyek, nyugodj meg, kíváncsi lennék, mi lenne ha veled így beszélnek, és egy szavadat se veszik komolyan! - Igaza volt. És rájöttem, hogy Logan tényleg játsza itt az eszét, és viccelődik mindenen, szörnyű!

-Nem is veszik! - valltam be. Erre elfordult Evan, majd amikor visszanézett a szemembe, akkor láttam a tekintetében, hogy egy kicsit megkönnyebbült, vagy nem is tudom, boldogabb., és ezt a pillanatot nem bírtam ki:

- Figyelj gyere el hozzánk, holnap, és lesz egy meglepim neked!

-Ugyan minek menjek? - szólt kedvesebb hangon, te jó ég de jó lenne ha nem lenne emo! Hátha sikerül!

-Majd meglátod! És ez parancs, volt, együtt töltünk egy délutánt, aztán úgyse látjuk egymást, csak Skypen, vagy Facebookon. - Evan erre kínosan nevetett (?) én meg felálltam és elmentem, majd Suzie félrehívott:

-Te mit akartál, annál?- Mi az hogy ANNÁL?!!!

-Annál? Neve is van! Mi a bajotok vele?

-Jó, akkor Evan. Nem látod, tök fura, nem mondod hogy ahogy beszélgettetek hipnotizált?! És most te is olyan leszel mint ő? Nem akarom!!!! - és már szinte sírt

-Nyugodj már meg! Nem vagyok olyan, Evan jó fej, légyszíves gyere el holnap hozzánk, oké?

-Oki! - És akkor belépett a tanár! Mr. Cox, a föcitanár, kezében a sok térképpel, odament az íróasztalhoz, megkerülve a bólyákat, lepakolt, és észrevette a táblát:

-Csúszásveszély? Nincs is felmosva! Ezeket innen elvesszük... - és elkezdte volna pakolgatni a cuccokat, de Bucket felpattant és odament a tanárhoz, átkarolta:

- Tanárúr, igaza van! A tábla hamis! Nincs csúszásveszély, vegyük is ki! - azzal kivette, én meg nem értettem mit akar, de a három fiú is elég feszültnek tűnt. - A bólyákat is vigyük! - azzal eldobta azokat is és elengedte a karját. Mindenki értetlenül nézte.

-Köszönöm Mr. Rogers! Visszamehet a helyére!

-Ööö, inkább ittmaradnék!

-Hogy mondja? 

-Ittmaradok ön mellett, ennyi idős korba bármikor összeeshet, és én ittleszek és elkapom önt!

-Köszönöm, de szerintem erre nincs szükség!

-Nem baj!

-Na, jó ahhez nekem nincs időm, maradjon itt! - Bucket diadalmas arcot vágott. A tanár felkapott egy térképet, és majnem rálépett a tapétára, de Bucket visszarántotta!

-Mégis mit jelentsen ez? - kérdzte egyre türelmetlenebbül Mr. Cox.

-Mégis mi?

-Amit művelt!

-Mit műveltem? Ó, kertet? A kerteket szeretem! - és így húzta az időt! Megáll az eszem, óra végéig így folytatta, Mr.Cox meg nagyon dühös volt, a helyére küldte Bucketet, és akkor kicsöngettek, kiviharzott a teremből Mr. Cox. A nap végéig felváltva őriztük a tanárokat, 6 óránk volt, és így mindenkinek jutott egy: a négy fiú ugyanahhoz a módszerhez folyamodott, majd Suzie meglepett minket énekórán. Kiállt a tábla mellé, és amikor az énektanár majdnem rálépett a tapétára, Suzie rákezdte énekelni az örömódát! 

-Lángolj fel a lelkünkben szép, é... - A tanár visszament az aztalhoz, leült, és végig akarta hallgatni, Suziet. Szerencsétlen az óra végéig énekelt, majd mikor kicsöngettek befejezte, meghajolt és a helyére ment, én következtem! És rajz órán! De megvolta fegyverem! Én is odaálltam a tábla mellé, de nem énekelni akartam! Amikor a tanárnő furcsán viselkedett, vagy kiabált, én megfogtam a krétát, és rajzolni kezdtem a táblán, de fülsüketítő hangon, erre odajött a tanárnő megmutatta, hogy fogjam a krétát, de mégiscsak visszavettem a kezemben, és hát ezzel telt az óra! Nem tudom, hogy de megúsztuk- eddig! Mikor vége volt a napnak a suli elé mentünk, és mindenkivel csináltam egy képet, még Evannal is, aztán egy nagy csoportképet, ééés szuper lett a végeredmény. Logan odajött hozzám külön, és ezt ondta:

-Hiányozni fogsz!... - én meg már elsírtam magam hogy mindenkit itthagyok... és akkor- ...Claus!

-Nem haragszom, kivételesen mert ez az uccsó nap..- és odamentem hozzá és átöleltem, akkor mindenki odajött és egy nagy osztályölelést csináltunk, hát igen én kisírtam a lelkem. Elbúcsúztunk és elmentünk. Legalább majd tartjuk a kapcsolatot.

Hazamentünk, de 6-kor a suli előtt találkoztunk sötét ruhába, kivéve drága Suzie-t. Ő pink ruhába jött amin flitterek vannak... Nem baj, a lényeg az, hogy jött Louis bátyja megcsinálta a falat, két oldalról, és már kész is voltunk, gyorsan kiosontunk, és hazaszaladtunk, aztán meg Skypen konferenciahívásban, ecseteltük egymának, hogy mekkora mázli hogy nem kaptak el! Este ért haza anya, nem tudom miért, mindegy, és leszaladtam a lépcsőn és az első kérdésem az az volt:

-Hova megyünk?

-Tudod voltak idők, amikor megkérdezted hogy vagyok, stb.

-Ne idegesíts!

-Nem idegesítelek, csak mondom!

-Sziiia Anya!!! Hogy vagy?? - mondtam a legbarátságosabban.

-Tehát Phill szülei Ausztáliában házasodtak öszze...

-AUSZTRÁLIÁBA MEGYÜNK???!!!!!! OLYAN MESSZE???!!!

-Hadd mondjam végig! Tehát Phill is ott született, de én a te érdekedben nem akartam olyan messze menni! - most tényleg az anyámat hallottam? - Ezért megállapodtunk egy közelebbi helyben. - mondd már ki!!! - Tudod anyukám magyar származású volt, én ott születtem apád miatt jöttem ide, aztán megszülettél te, ittmaradtunk, és hát Phill, imádja Magyarországot, ezért odaköltözünk... -hadarta bennem nem tudatosult semmi...

-Tehát, te azt akarod, hogy Magyarországra költözzünk?

-Igen

-Rendben, ha neked úgy jó... - csalódott voltam, de legalább nem Ausztráliába mentünk! És nem akarom megbántani anyát, végre talált egy pasit akibe szerelmes, és miattam nem költözött még ide, ez a legkevesebb amit érte megteszek. Este kaptam mindenkitől egy üzit, hogy hova megyünk, én meg kéntelen voltam visszaírni, Magyarországba :( ...

Június 22.

Egész éjszaka forgolódtam alig aludtam de nekem pakolnom kell, mert holnap megyünk Bulgáriába! Anya is segített a készülődésben, és Suzie folyton hívogatott, hogy mit vigyen? Mivel all inclusive szállodába megyünk válaszoltam neki, hogy hajszárítót nem kell vinni, nyugi! Aztán estére készen lettünk. Mivel repülővel megyünk, egy kicsit félek, hogy milyen lesz az út, de végre szülők nélküli pihenés!!!!! Wáá, de jól hangzik! Érzem, a holnapi nap egy új élet kezdete! Amúgy ma eljött hozzánk Evan, és egy jót beszélgettünk. Sikerült egy kicsit fel boldogitanom, hogyha mondhatok ilyet... Mindegy.. Matthew tegnap nem volt suliba, nem is tudom, hogy miért... remélem azért ir!

Folyatatás hamarosan!